TELJES keresés

hangutánzó szó, amely utalhat visszaemlékezésre, együttérzésre, fájdalomra, beleegyezésre, (mgh-k előtt nem megy át hangváltozáson); – igekötő: közel, felé, önmaga felé, befelé, Acc-al: vmeddig; Abl-al: vhonnan; Loc után: rajta, benne; igazán, tényleg, nagyon; ráadásul

(2Ā) ránéz, megvizsgál; leír, elmond, bejelent, bemutat, negnevez, megszólít

(1P) cselekszik, végrehajt, gyakorol, viselkedik vkvel (Loc), halad, kezel; vmhez (Acc) közel jön, megközelít

(3Ā) önmagának ad, elvesz, elfogad; beszél; megragad, megfog; rendh part (ādadāyat): felajánló

(3U) rárak, lerak, elhelyez; megőriz, birtokol

(1P) jön, elér, megérkezik

(2P) közeljön, felé megy, megközelít; visszajön, visszatér; elér, megvalósít, belép, vmlyen állapotba kerül; aláveti magát, meghódol, osztályrészül elfogad

(2P) meglát, megpillant; elmond, közöl, bejelent

(1U) közellép, közelmegy, megközelít, meglátogat; rálép vmre (Loc); vmt (inf) megkezd, belekezd; fellép, felszáll

(1P) kiejt; idéz; tradícionálisan átörökít, továbbad, emlékezetében tart, tanul

(1P) örül, örvendezik; műv P: megörvendeztet, megáld; Ā: önmagát szórakoztatja

(4Ā) jön, közeljön, megközelít; belép, bemegy; átalakul (vmlyen állapotba); bajba kerül; vagyonhoz jut; megtörténik

(39P) megtölt; vágyat beteljesít

(1U) dagad, növekszik, megnő; elhízik, virágzik; megerősödik; gazdaggá válik

(1Ā) megragad, megfog vmt, kapaszkodik vmbe; belekezd, elkezd, végrehajt vmt

(1P) felszáll, felemelkedik, fellép; létrejön, eredményez, megtörténik, elér, megvalósít

(1P) ül, elül, mellé ül; megközelít, odamegy, találkozik, megtalál, elér; megtámad; elkezd

(1U) P – hozzákapcsolódik, tapad; Ā – hozzákapcsolja magát, egyesül, függ vmtől, aláveti magát, oltalomra lel, meghódol

(1U) mellette/közel marad; vm szerint cselekszik, követ; belekezd, végrehajt; vk oldalára áll, véleményt formál; felismer, törődik, figyelembe vesz; felemelkedik

(2P) lélegzik; szabadon, újra lélegzik, bátorságot gyűjt

(6U) felé megy, belép, megközelít, birtokba vesz; letelepszik; elér; vmvé válik

(5U) beburkol, elfátyoloz, elfed, körbevesz, elzár; távol tart, kivéd, elhárít

(1Ā) körbefordul, visszafordul, felé fordul

(2P) jön, érkezik; közel megy, megközelít; elér, megvalósít; vmlyen állapotba kerül, elér

(1P) megnyújt, meghosszabbít, kiterjeszt; íjat feszít, nyilat ráhelyez; (Ā) – nyújtózik

nem felosztott, nem szétosztott; nem megevett; m – nem imádó, nem szolgáló, hitetlen [√bhaj]

díszítés, ékesítés; ékszer [bhara, ā-√bhṛ]

ragyogás, fény; megjelenés, szín; káprázat [ā-√bhās]

nem-lét, nem létezés, hiány; halál, pusztulás [√bhū]

félelemnélküli; veszélytelen; n – félelemnélküliség, béke, biztonság [√bhī]

igekötő: felé, belé, rá, csak főnevek előtt: felsőbb; – határózószó: vm (Acc) felé, irányába, ellen, belé

(5U) elér, birtokba vesz, elnyer, célba ér, megvalósít; des (abhīpsati): elérni vágyik, kér, vágyik vmre

(den. U) rosszakaró, irigy

(1P) legyőz, felülmúl; megtámad

mond, magyaráz, nevez (3U)

(1P) figyelmét ráirányítja, szívét vmnek szenteli, vmre figyel, vmre vágyik, meditál

(1P) odafut, közel fut; megszáll, megtámad, felé menetel, lerohan

(1P) közel meg, megközelít; találkozik, elér; (értelem által) felfog

(2P) lesújt, üt, megsért, megöl, megüt (dobot)

(4Ā) megszületik, újra születik, céllal születik

(1P) teljesen legyőz, harc által megszerez

(9U) felismer, érzékel, tudatossá válik, (meg)tud

csak intens (abhicākaśīti): beragyog, megvilágít; ránéz, érzékel

(4Ā) vmre gondol, vm után vágyakozik; megsért, veszélyeztet, megsebez; megenged, beleegyezik; vmt elképzel, feltételez, gondol

(1U) örül, örvendezik; üdvözöl, dicsőít; jóváhagy, elfogad

(1U) védelmez, oltalmaz; irányít, vezényel, parancsol

(3) csak hat: vm (Acc) után kap (szájával); célba vesz vmt (Dat, Acc), vmre céloz; elismer; legyőz, irányít; f – csak össz: beszéd, kijelentés

(4Ā) vmvé válik, vmhez hasonlóvá válik; vmvé átalakul; megérkezik, elér

(1P) tisztelettel megszólít, tisztel, dicsőít; tisztelettel kijelent, megnevez, mond, kifejez

(1P) ég, lángol

(1U) esőt hullató; harmattal permetező, harmatossá tevő, vmvel beburkoló, vmt (nyíl, virág) záporozó

túlerőben lévő, hatalmas; győzelem, uralom [abhi-√bhū]

felülmúlt, meghaladott, legyőzött, megalázott; megsebesített [abhi-√bhū]

befogott (ló); nevezett, hívott; elmagyarázott, mondott [abhi-√dā]

nemes születésű [abhijana; abhi-√jñā]

(vm következményeként) megszületett; születés által elért, nemes [abhi-√jñā]

megfelelő, összhangban lévő [abhi-√kḷp]

közel lépés, megközelítés; támadás; megtörténés, belekezdés, próbálkozás [abhi-√kram]

sikertelen kísérlet, próbálkozás [abhi-krama-nāśa]

állandó, folytonos; -am – állandóan, folytonosan, ismételten, újra és újra [abhi-īkṣ]

sérteni vágyás, alattomosság; öhittség, önteltség, büszkeség; önmagáról alkotott elképzelés [abhi-√man]

vm (Acc, Dat, Gen, össz) felé néző arcú, felé fordult; össz: közel menő, megközelítő; vmre hajlamos, vmre kész; baráti szándékú, vk pártján álló [abhi-mukha]

kibocsátott, vmből létrejövő; felfelé, elfelé folyó [abhi-nis-√sṛ]

végrehajtott; fejlődő, haladó; vmt, végző, vmvel (Loc) elfoglalt [abhi-pra-√vṛ]

védelmezett, őrzött; irányított [abhi-√rakṣ]

vmben (Loc) elégedett, nyugodt; vmt végző, gyakorló, vmre (Loc) figyelő [abhi-√ram]

közel, felé, vm (Acc) minden oldalán, körül, vmnél; teljesen [abhi-]

törekvő, igyekvő, jártas, tevékenységben elmerült, eltökélt, önmagát lelkesen lefoglaló; kijelölt; megtámadott; hibáztatott, vádolt [abhi-√yuj]

(eső)felhő, „víz hordozó” [ap-√bhṛ]

felülmúló, rendkívüli, kiválló, tekintélyes [abhi-adhi-ka]

belső, vmben (Loc, Gen, össz) benne lévő, benne foglalt; beavatott, szakavatott, jártas; mellette lévő, közeli, intim; n – belső rész, belső tér [abhi-antara]

tisztelve, imádva, szolgálva [abhi-√arc]

ismétlés, gyakorlás, gyakorlat ismétlődő végzése, szokás [abhi-√as]

gyakorlat, gyakorlás [abhi-√as]

irigy; méltatlankodó, felháborodott; rágalmazó, becsmérlő, rossz szándékú [abhi-asūya]

felemelkedett (Nap); harcban részt vevő; megtörtént, megvalósult; virágzó; n – felkelés (Napé, Holdé) [abhi-ud-√i]; mfn – kijelentett, kifejezett, megfogalmazott, tisztelt, megnevezett, nevén hívott [abhi-√vad]

(versben) kijelentett, megmondott, hivatkozott

felemelkedés, felkelés (székről); felkelés; tisztelet, tekintély [abhi-ut-√sthā]

vízben, vízből született [ap-√jan]

Brahmant nem ismerő [brahma-vid]

tudatosság nélküliség; tudatosságra való vágy; mfn – tudatosság nélküli [√budh]

nem mozgó, mozdulatlan; m – hegy, szikla; -ā f – Föld [√cal]

viselkedés, magaviselet; szokás, szabály [ā-√car]

mozdulatlan, nem helyváltoztató (pl. növény) [√car]

mester, tanító, „aki helyesen viselkedik, példát mutat” [ācāra, ā-√car]

árnyéktalan, árnyékot nem vető [chāyā]

levághatatlan, nem levágandó, feloszthatatlan, részekre nem osztható [√chid]

meggondolatlan, nemtörődöm; öntudatlan, tudatosság nélküli [cetas, √cit]

felfoghatatlan, gondolatot meghaladó [√cint]

felfoghatatlan formájú [acintya-rūpa]

nem hosszún, nem hosszú ideig, hamarosan [cira]

nem elesett, szilárd, elpusztíthatatlan, állandó; m – Kṛṣṇa [√cyu]

(2P) eszik, fogyaszt

éghetetlen, elégetni lehetetlen [√dah]

ügyetlen, tapasztalatlan, tudatlan; adomány nélküli [dakṣiṇā, √dakṣ]

tükör [ā-√dṛś]

az, akkor; – ott (távolra mutató névmás)

megragadnandó, elvevendő, elvehető [ā-√dā]

kezdetben, először [ādi]

különleges, csodálatos, bámulatos, természetfeletti; n – csoda [at-bhuta]

alkalmatlan, nem megfelelő hely [√diś]

alkalmatlan, nem megfelelő hely és idő [deśa-kāla]

legalantasabb, legrosszabb, legértéktelenebb, leghitványabb [adhas]

törvénytelenség, igazságtalanság, vallástalanság, erkölcstelenség, gonoszság [√dhṛ]

alul, lent; alá, alatta, lefelé (álló)

igekötő, határozósszó: fölötte, fölé, fent, azonfelül (Abl-al)

(1P) odamegy, megközelít, utolér, találkozik, elér, megtalál; tanul, megvalósít vmt

(2P) (elméjével) felé fordul, megvizsgál, megért; tanul, olvas, megjegyez; törődik vmvel, vágyik vmre

(1P) rááll. ráül, helyet foglal; benne van, tartózkodik; jártassá válik, birtokba vesz, legyőz; vezet, irányít

minden létezőt átható Felső Létező (Lélek), minden anyagi létező lényege, szubsztanciája, vezérlő elve; -am – minden anyagi létezőről szólva

mindenekfelett álló, mindent irányító, működtető Isten, isteni hatóerő; -am – isteni hatásról szólva

az anyagi tárgyakat irányító isteni hajtóerő, irányító istenség, legfőbb istenség [adhi, deva, √div]

elérés, megvalósítás; elsajátítás, megtanulás, megalósítás; profit [adhi-√gam]

rákövetkező, azutáni, későbbi; felülmúló; vmben gazdag [adhi]

tekintély, autoritás; irányítás, bíráskodás; hivatal; jog vm felett [adhi-√kṛ]

magasabb, jobb, felülmúlóbb (mennyiségben, minőségben), fejlettebb [adhika]

előre, fölülre helyezett, kijelölt; irányított, uralt; m – felügyelő [adhi-√kṛ]

irányító, vezető, uralkodó, király [adhi-√pā]

korlátlan uralom, felsőbbség, hatalom vm felett [adhi-pati]

közellét, jelenlét, vmn nyugvás; helyzet, helyszín, település [adhi-√sthā]

elért; tanult [adhi-√i]

felső ruházat; (helyi) lakos, szomszéd; fent lakó; lakhely, tartózkodási hely; egy istenszobor megszentelése az áldozati szertartás előtt; illat, illatosítás [adhi-√vas]

minden áldozat irányító, működtető isteni elve; -am – áldozatról szólva [adhi, yajña, √yaj]

nem szilárd, nem állandó, nem rögzített; bizonytalan, kétséges; elválasztható [√dhṛ]

út, utazás

gazdag, bőséges [ṛdh]

(érzékszervekkel) érzékelhető, megfigyelhető; m – szemtanú [adhi-akṣa]

Felső Lélek, Én; mfn – önvalóval kapcsolatos; -am – önvalón, Felső Énen túl

tanulás, (főleg Véda) olvasás, recitálás [adhi-ayana; √i]

kezdet, össz: vmivel kezdődő, '..., stb.'; mfn – kezdeti, első, ősi, őseredeti

kötelékek nélküli, szabad, határtalan, teljes, páratlan, boldog; f – nincstelenség; m – megevő (= halál); f – szabadság, biztonság, határtalanság, végtelenség, bőség, páratlanság, tökéletesség, teremtő erő, Aditi (Dakṣa lánya, Kaśyapa felesége); f du – menny és föld [√ad, √dā]

Adititől származó; m – Aditi fia, Āditya, különféle istenségek, főként Napisten [aditi]

Naphoz hasonlatosan

nem szilárd, nem eldöntött [dṛḍha, √dṛh=√dṛṁh]

láthatatlan [√dṛś]

szikla, kő, hegy; Soma kipréselésére használt kő [√ad]

sziklákból, hegyekből született, azok között talált [adri-√jan]

rosszindulattól-gyűlölettől való mentesség [√druh]

(előre) nem látott, nem tapasztalt, ismeretlen; n – előre nem látott veszély; felfoghatatlan [√dṛś]

nem ellenségeskedő; m – barát [√dviṣ]

ma, most, mostanában; mfn – ehető; n – étel [√div, dyu; √ad]

kezdeti, első, ősi; közvetlen megelőző; vmi csúcsa, eleje, kiváló [ādi]; mfn – megevendő, ehető; n – étel [√ad]

közel jövő, megérkező, eljövő; m – megérkezés, eljövetel; tanítás, hagyomány általi átadás; n – Āgama szentirat [ā-√gam]

szagtalan, szagolhatatlan [gandha]

megérkezett, eljött; létrejött, megtörtént, előfordult, elért [ā-√gam]

nem halott, élő [gata-asu]

bűnös, tisztátalan; rossz, veszélyes; m – bűn; n – gonoszság

tűz, áldozati tűz [√ag]

Agninak áldozó; n – Agninak bemutatott áldozat; szent tűz [agni-hotra]

családnélküli, törzsnélküli [go-tra]

legelső, legfelső, első, legjobb; n – vmnek a hegye, legelső, legfelső része; -e – elől, elején, kezdetkor [√aṅg]

megfoghatatlan, felfoghatatlan, elérhetetlen, elfogadhatatlan [√grah]

az agniṣṭoma áldozat első felajánlása [agra]

ok nélküli, indokolatlan, alaptalan, váratlan; motiváció nélküli, közönyös; -am – ok nélkül, segítség nélkül [haituka, hetu, √hi]

„én-képző”, én-tudat, önzőség [aham-kāra, √kṛ]

önmaga (ahaṁkāra) által megcsinálandó [aham-√kṛ]

önnön egyéniségéről tudatos; énközpontú, egoista; büszke, gőgös; önhitt, öntelt [aham-kṛta, √kṛ]

nap

össz: közel hozó, megszerző; m – közel hozás, megszerzés; étel [ā-√hṛ]

csata, háború; áldozat; kihívás [ā-√hve, ā-√hu]

felajánlandó; m – a családos állnadótüzéből kivett és felajánlásra kész áldozati tűz [ā-√hve]

nem ártás, erőszaknélküliség [√han, √hiṁs]

alkalmatlan, nem megfelelő, kedvezőtlen, ellenséges, ártalmas; m – ellenség; n – ártalom, kár, sérülés, baj [√dhā]

kérdést vagy kétséget kifejező indulatszó, kb.: „tényleg?”

nappal és éjszaka [ahan, rātra]

(még) fel nem ajánlott, felajánlás nélküli; felajánlást nem kapott, felajánlás által el nem ért; m – az 5 meditáció, ima egyike [huta, √hu]

tűzzel történő felajánlás az isteneknek; bármilyen felajánlás; megidézés, megszólítás [ā-hu]

abszolút, szükségszerű, teljes, különleges [eka-anta]

Airāvata, „Irāvat leszármazottja” [irā-vat]

fenséges, hatalmas, erős, mindenható; n – uralom, hatalom, erő [īśvara, √īś]

mindenhatóság, (korlátlan) uralom, (határtalan) erő [īśvara, √īś]

születetlen, örökkévaló [√jan]

nem öregedő, öregedésnek nem alávetett, örökifjú [√jṝ]

nem múló, örökkévaló, folyamatos; -am – örökké, állandóan [√jas]

nem győzelem, vereség; mfn – le nem győzött, felül nem múlt, legyőzhetetlen [√ji]

(fekete) antilop bőr (szőrrel), esetleg tigrisé, kecskéé, őzé

tudatlan, öntudatlan [√jñā]

tudatlanság; mfn – tudatlan, anyagi [√jñā]

tisztított vaj [√añj]

tisztított vaj adag; du – a felajánláshoz használt tisztított vaj két adagja: Agninak és Somának [ājya-bhāga]

alkalmatlan, nem megfelelő idő; évszaknak nem megfelelő [√kal]

nem darabból álló, egész, teljes

szeplőtlen, folttalan [a-karma+√so]

vágy nélküli; nem szándékos, makacs [kāma]

vágyó, váró [ā-√kāṅkṣ]

aki vmben bőséges, vmt bőségesen szétosztó [ā-√kṛ]

nem cselekvő; helytelenül, bűnösen cselekvő; n – tétlenség, cselekvés/munka hiánya; helytelen, bűnös tett [√kṛ]

nem cselekvő (személy) [√kṛ]

nem csinálandó, helytelen; n – helytelen tett [√kṛ]

tér, űr, éter, égbolt; n – mindenséget feltöltő, életet és hangot hordozó folyadék [ā-√kāś]

testetlen [√ci]

hézagmentes, hiánytalan, teljes, egész [khila]

mondott, kijelentett, megismertetett, nevezett, elmagyarázott [ā-√khyā]

rossz hír, hírhedtség, szégyen, gyalázat

benedvesíthetetlen, eláztathatatlan, vizessé nem tehető, át nem áztatható [√klid]

áldozat nélküli, erőtől, akarattól megfosztott; ostoba, vágymentes [kratu, √kṛ]

tétlen, munka nélküli, áldozatot nem végző [√kṛ]

dühtől-haragtól mentes; m – dühtől való mentesség [√krudh]

nem csinált, nem végrehajtott, nem teremtett; n – nem végrehajtott tett [√kṛ]

„nem kész elméjű”, nem felkészült [akṛta-ātman]

alkotóelem; alak, forma, megjelenés [ā-√kṛ]

nem teljes, nem egész, hiányos

(kerék)tengely; n – érzékszerv, össz: szem (=akṣi) [akṣi, √aś]

elpusztíthatatlan, változatlan; n – szótag, betű, magánhangzó; óm [√kṣar]

el nem pusztuló, el nem múló, elpusztíthatatlan [kṣaya, √kṣi]

szem [~√īkṣ, ~√aś]

összezavarodott, összekevert; megtelt, túlcsordult, zsúfolt

nem áldásos, szerencsétlen, kellemetlen, gonosz, buta, nem jártas, ügyetlen; n – gonoszság, becstelenség

nem megszerzés, el nem érés; hiány, veszteség [√labh]

vmn nyugvó, vmn függő, támasztás, támogatás; gyakorlat, mellyel az örökkévaló és az anyag megkülönböztethető [ā-√lamb]

tétlen, erőtlen, lusta, tunya, renyhe [√las]

semmittevés, tétlenség, lustaság; mfn – lusta [alasa, √las]

lakhely, ház, vm (össz) világa, birodalma, székhelye; tárház, gyűjtőhely, telep [ā-√lī]

(külső) jelek, jellemvonások nélküli [liṅga]

vértelen, vér nélküli [√ruh]

vágymentesség, mohóságmentesség [lolupa, √lup]

kicsi, rövid (időben), jelentéktelen, kevés; könnyű

beleegyezést, visszaelmékezést kifejező indulatszó

szeplőtlen, szennytelen, tiszta, ragyogó [mala]

elmenélküli; elmeháborodott; n – elmenélküliség, érzékelés nélküliség [manas]

elmeháborodott, ostoba [manas]

türelmetlenség, ingerültség, indulat [√mṛṣ]

nem érzékelt, fel nem fogható, nem ismert; nem bizonyított, elfogadhatatlan [√man]

betegség [āma]

határ, kerület, környezet; ruha, öltözet

víz, mennyei víz [~abhra, ambu]

víz

nem felajánlható, nem feláldozható, tisztátalan, nem szent [medha, √mith]

mérhetetlen, határtalan, végtelen [mita, √mā]

savanyú; m – savanyú íz, ecet

nem halott, halhatatlan, múlhatatlan; m – halhatatlan lény, isten; n – halhatatlanság világa, menny; halhatatlanság nektárja [√mṛ]

halhatatlanság [amṛta, √mṛ]

rész, darab [√aś]

rostos, rosttal bíró, szálas, szómában gazdag, sugaras; m – Nap, Hold [aṁśu, √aṁś]

nem megzavarodott, nem ostoba, nem tompa, tiszta elméjű, tudatos [mūḍha, √muh]

alaktalan, formátlan, testetlen [√mūr, √mūrch]

ott, azon a helyen, a korábban említett helyen, a másik világban (iha ellentéte) [adas]

ragaszkodás nélküli, érzelmileg közömbös, szenvedély nélküli [abhi-sneha, √snih]

nem kapcsolódás, elköteleződéstől, társaságtól, ragaszkodástól való mentesség [abhi-√svaṅg]

kezdetnélküli, örökkévaló; – állandóan, folyamatosan [ādi]

kezdet nélküli, nem teremtett [ādi]

kezdetnélküliség (állapota), örökkévalóság [ādi]

bűntelen, hibátlan [agha]

önteltségtől, önzőségtől, én-tudattól mentes; m – ... mentesség, az Abszolúttól való különbözőség felfogásától való mentesség [aham-kāra, √kṛ]

önzőségtől, én-tudattól mentes [aham-vādin; vāda, √vad]

nagy katonai, egy fenekű dob

tűz [√an]

nem beteg, egészséges; nem ártalmas, nem káros [āmaya, āma]

száj, bejárat [āna, √an]

(belső/tiszta) boldogság [ā-√nand]

boldogtalan, örömtelen [√nand]

belső boldogságból álló [ānanda-rūpa]

élvezendő [ā-√nand]

végtelen, határtalan, korlátok nélküli [anta]

belsővel nem rendelkező; szünet, hézag, megszakítás nélküli; szakadatlan, töretlen, folyamatos; határos, érintkező; n – határosság, szomszédosság; -am – rögtön utána, azonnal, később [antara]

végtelen győzelmű; m – Yudhiṣṭhira kagylókürtje [ananta-vijaya]

végtelen, örökkvaló; n – végtelenség, örökkévalóság [anta]

érzékelt, tapasztalt, megértett; eredményezett, következményként létrejött [anu-√bhū]

nem más, nem különböző, azonos, egyedülálló; aminek nincs más célja, csak rá irányuló (figyelmű) [anya]

gondtalan, figyelembe nem vevő, közömbös, érdektelen; lényegtelen [apekṣā, apa-√īkṣ]

kezdetnélküliség, el nem kezdés, nem nem próbálás, meg nem történés [ā-√rabh]

nem tisztelhető, alantas; nemességétől megfosztott, āryaságának híján lévő [ārya, ā-√ṛ]

soha el nem múló, pusztuló, halhatatlan, elpusztíthatatlan [√naś]

nem evő [√aś]

nem támogatott, leválasztott, elkülönített, el nem kötelezett, szabad, nem bennerejlő, nem kapcsolódó [ā-√śri]

rosszindulattól, irigységtől mentes, nem panaszkodó [√asūya]

irigységtől, rosszindulattól mentes [asūya]

nem önmaga, másvalaki; nem önvaló; mfn – nem önvalóval kapcsolatos [ātman]

el nem ért [ava-√āp]

nem nyugvó, nem megállapodott, instabil [ava-√sthā]

vissza nem térés (=újra meg nem születés), ismétlődés hiánya [ā-√vṛt]

vak; n – sötétség, vakság [√andh]

nem mozgó, mozdíthatatlan [√ej]

sok, „nem egy”; szétszórt (elme) [eka]

„nem egyféleképp”, különféleképp, gyakran [eka]

másképp, máshogy

tag, rész, testrész, felosztás

Aṅgiras, a Ṛg-veda egyik szerzője, a Brahmavidyā tanítója, Satyavāha tanítványa, Agni, Bṛhaspati apja; m pl – Aṅgiras leszármazottai [aṅgir]

megjelenés, ragyogás, éle vmnek; vm eleje, elülső rész, (csata)sor, elrendezés; haderő, hadsereg [√an]

ház nélküli, hajléktalan [ni-keta; √cit]

szél, levegő, Szélisten (24 db Anila), 5. Vasu [√an]

el nem felejtés, akadálytalanság, el nem válás, el nem utasítás [nis-ā-karaṇa, √kṛ]

meghatározhatatlan, kifejezhetetlen, elmagyarázhatatlan, összehasonlíthatatlan [nis-√diś]

nem levert, nem bánatos, nem lesújtott [nir-√vid]

akinek nincs ura, parancsolója; erőtlen, képtelen; -ā – erőtlenség, reménytelenség [īśa]

nem vágyott, nem kívánt, kedvezőtlen, hátrányos; helytelen, káros, bűnös; nem felajánlott, nem imádott; n – hátrány, ártalom, gonoszság [√iṣ, √yaj]

aminél nincs különb, kiválóbb, felsőbb; erőtlen; irányító nélküli, istentelen [īśvara, √īś]

nem örökkévaló, múlandó, átmeneti, alkalmi, szokatlan; -am – alkalomadatán, ritkán [nitya]

kisebb, parányibb, apróbb [aṇu]

felfelé nyitott vagy összetett, enyhén hajlott tenyerű, a felajánló vagy kolduló kéztartás neve [√añj]

bekenés; gyógyír, kozmetikum [√añj]

horog, ív, (főleg női) test vonalai (csípő fölött), jel, (egyedi) vonal [√aṅk, √añc]

megevett; n – étel, gabona, az ételként megjelenő Abszolút [√ad]

valótlan, hamis; n – hamisság, valótlanság, csalás [ṛta, √ṛ]

vég, vm vége, (idő)határ, halál, végkövetkeztetés, konklúzió; állapot, természet

belső test, az ember spirituális lénye [antar-śarīra]

belül boldog [antar-sukha]

véggel bíró, halált okozó; m – halál, Yama; határ [anta]

belül, benne, közben, középen [anta]

(1U) belül mozgó, között mozgó

belül, között; úton, út mellett; közel, majdnem [antar, antara]

belső, közeli; másik, különböző; n – vm belseje, tartalma; össz: különböző, másik; -e – belül [antar]

önmagában boldog, belső boldogságban lévő [antar-ārāma]

belső én, önvaló, lélek [antar-ātman]

menny és föld közti köztes tér, középső régió [antar-īkṣa, √īkṣ]

menny és föld közti köztes tér, középső régió [antar-īkṣa, √īkṣ]

égen (menny és föld közötti térben) tartózkodó [antarikṣa-√sad]

belső fényű, belül ragyogó [antar-jyotis]

véggel bíró, véges, korlátozott, múlandó; – végesen [anta]

közeli; n – közeliség; -e – közel; -āt – közelről [anta]

utána, után; mellett, mentén; közel; alatta, alárendelve; vk szerint, egyénileg, egyesével, módszeresen, egymás után, ismételten, után

parányi, kifinomult; m – atom, legkisebb időegység

(2P) rávilágít

(1P) átölel, körbevesz; túl van vmn, elér, felér vmhez; vm felé fordul, dől; észrevesz, érzékel, megért, megtapasztal

(10P) figyelembe vesz, megfigyel, szemlél; elmébe idéz, vmire gondol; előhív, emlékszik

(9P) kedvel, kedveskedik; táplál, fenntart, éltet; fogad, megvendégel; fenntart, támogat; követ rablásban

utána megy, követ; keres; vezetve van; saját részére jut (2P)

(1P) vágyik, kutat, keres

(4U) ránéz, észlel, felismer, észre vesz, felfedez; mérlegel, figyelembe vesz vmt

kérdez, tudakozódik

(4U) elvörösödik; örvendezik, örömét leli vmben; vonzódik, odaadást érez, szeret, gyengédséget érez, szerelmes vkbe (Acc, Loc)

(2P) fel-le megy, fel-alá járkál, felé megy

(1Ā) kapaszkodik, ragaszkodik, tapad

(2P) tanácsot ad, megyőz, rábeszél; megmond, tanít; parancsol, utasít, irányít, vezet, uralkodik; büntet

(1P) emlékszik

(5P) újra, ismételten hall (főleg kinyilatkoztatást)

(1U) végrehajt, véghezvisz, befejez; gyakorol, követ; irányít; közel áll

(1P) sirat, gyászol, búsul, szomorkodik, sajnál

(3Ā) sorba rak, elrendez, szabályoz, szabályt fektet le; szabályt követ, engedelmeskedik; imitál

(1U) vm mentén (Acc, Loc) fut, megy, halad, folyik, csörgedezik, áramlik; keresztülfolyik

(1Ā) utána megy, követ, hajszol, engedelmeskedik

felé megy, követ

kötés, kapcsolat, kötődés, kötelék; (szakadatlan) folyamat [anu-√bandh]

összekötött; (ok-okozati) láncolattal, eredménnyel bíró; folyamatos, állandó [anu-√bandh]

érzelem kifejezése arcmimikával; méltóság, tekintély, erő, hatalom, nagyság; határozott vélemény, eltökéltség, meggyőződés; érzékelés, tapasztalás [anu-√bhū]

érzékelt, tapasztalt, megértett; eredményezett, következményként létrejött [anu-√bhū]

figyelembevétel, megvizsgálás, felülvizsgálat, érzékelés [anu-√kṛ]

szorongástól mentes; szorongástól mentesség [udvega, ud-√vij]

aggódástól, zavarodottságtól mentes, könnyű, nyugodt, szilárd elméjű [ud-√vij]

kegy, kedvesség, kedvelés, jóindulat [anu-√grah]

együttérzés [anu-√kamp]

test bekenése [anu-√lip]

jóváhagyó, megengedő, engedélyező [anu-√man]

hálátlan, kedvesség, hála nélküli [upa-kārin; √kṛ]

megfelelő méretű, hosszú, mértékű [anu-pramāṇa; pra-√mā]

vmt követett, vmhez alkalmazkodott, vmnek alávetett [anu-pra-√pat]

belépett, belépésben követett, támadó [anu-pra-√viś

formakövető, összhangban lévő, odaillő, alkalmas, megfelelő, hasonló [anu-rūpa]

vm (Loc) kifeszített, kiterjedt, terjedt; összekötött, szőtt, egyesített, folyamatos, szakadatlan; -am – folyamatosan [anu-sam-√tan]

tanítás, útmutatás [anu-√śās]

irányító, vezető, tanító [anu-√śās]

tanított, felfedett [anu-√śās]

követő [anu-√sthā]

felülmúlhatatlan, aminél nincs jobb, legkiválóbb, legjobb; nem a legjobb [an-ut-tama; ud]

ajándék, rizsből készült ételfelajánlás; n – havonta végzett szertartás [anu-ā-hārya; √hṛ]

déli áldozati oltár, amit az anvāhārya szertartás során használnak

együtt ment, egyesült, társult, kapcsolódott, benne foglalt, lényegi, elért, követett [anu-√i]

másik, különböző, másvk, másvm

más, különböző, egyébként, még

máshogyan, másféleképp, más módon; hibásan, pontatlanul [anya]

máshol, vmtől (Abl) különböző helyen, másik alkalommal, időben, másképp, különbözően [anya]

igazságtalan, törvénytelen, jogtalan; m – igazságtalanság, törvénytelenség

egyik-másik, kölcsönös [anyo-’nya, anya]

(5U) elér, birtokba vesz, elnyer, célba ér, megvalósít, keresztülmegy, elszenved

víz, vízistenek (csak pl alakok)

(5P) felfed, leleplez, kinyit

(2P) elhárít (támadást, bajt), kivéd, elűz, megsemmisít

(1Ā) elnéz, körbenéz; tisztel, figyelembe vesz, megfontol

(6U) eltávolít, elvisz, elszállít, elpusztít, (bűnt) eltöröl

nem főzött étel [√pac]

elragadott, elvitt, ellopott [apa-√hṛ]

rágalommentesség, pletykanélküliség, rosszindulat nélküliség [piśuna, √piś]

kilégzés; lefelé haladó életlevegő [apa-√an]

elérendő, elérhető, megvalósítható [√āp]

kéz és láb nélküli [pāṇi-pāda]

belépett, beleesett; vm által sújtott; elért, megszerzett, elnyert [ā-√pad]

bűntelen, erényes, tiszta [pāpa]

más, másik; aminél nincs jobb, felsőbb; későbbi, hátsó; alsó, alacsonyrendű; különböző, távoli, ellentétes [para, apa]

le nem győzött [parā-√ji]

nem kölcsönös, nem egymás/másik általi [para]

túlzott ragaszkodástól, birtoklástól való mentesség; mfn – vagyon nélküli [pari-√grah]

megmérhetetlen, határtalan [pari-√mā]

nem teljes, képtelen [pari-√āp]

munka, cselekvés, áldozati tett; mfn – aktív, vmben jártas; vizes [ap]

értéktelen vagy átalagos eszköz, edény, haszontalan tárgy, megajándékozásra nem méltó, ajándék elfogadására méltatlan személy [pātra, √pā]

nyitott, nyitva hagyott; korlátoktól mentes [apa-ā-√vṛt]

elmenő, eltávozó, eltűnő, elpusztuló [apa-√i]

gyümölcstelen; hiábavaló, haszontalan, terméketlen, eredmény nélküli [phala, √phal]

még ... is, ráadásul, ezen felül (az előtte álló szóra vonatkozik); igekötő: közel, rá, egyesülve, hozzácsatolva, közel

hozzárakott, odaadott, belerakott, ráhelyezett; bezárt, beburkolt, elrejtett [api-hita, √dhā]

szomjtól, vágytól mentes [√pṝ]

elmozdítás, elvitel, elpusztítás, gyógyítás (betegség elvétele); érvelés, vita, tagadás [apa-√ūh]

nem ragyogó, nem látható, titkos, nem megnyilvánult, nem egyértelmű [pra-√kāś]

nem gondatlan, gondos, odafigyelő, éber [pra-√mad]

(meg)mérhetetlen, határtalan [pra-√mā]

élettelen, életenergia nélküli; m – légzés hiánya [prāṇa]

(= apratikāra) enyhülést, orvosságot el nem fogadó; ellent nem álló, gyógyíthatatlan [prati-√kṛ]

páratlan, összehasonlíthatatlan, egyedülálló [prati-√mā]

valós alap nélküli, ingadozó, nem szilárd, bizonytalan, nem állandó; haszontalan; rossz hírű [prati-√sthā]

nem haladás, tétlenség, izgalommentesség [pra-√vṛt]

kellemetlen, goromba, nem kedvelt, barátságtalan; m – ellenség [priya, √prī]

beteljesült vágyú, elégedett; az ātman és Brahman egységét ismerő [āpta-kāma]

elérés, találkozás; megszerzés; jószerencse [√āp]

nem újra, egyszer, egyszer és mindenkorra [punar]

beteljesülés [√pṝ]

elérendő, megvalósítandó, elérhető, megvalósítható; vízzel kapcsolatos, folyékony; n – szövetség, barátság [√āp]

közelmenés, belépés, találkozás, egybeesés; kiöntés (folyóé); eltűnés, elpusztulás [api-√i]

gyors, menő, haladó; kerékküllő [√ṛ]

imádat, tisztelet, szolgálat, elégedetté tétel, kegy elnyerése

ragaszkodás és irtózat hiánya miatt

öröm, gyönyör, boldogság [ā-√ram]

kezdés, kezdet; erőfeszítés, igyekezet, törekvés [ā-√rabh]

a tűzgyújtás során a dörzsöléshez használt alsó, tűzcsiholó fa (tokmány); tokány vagy orsó bármelyike [√ṛ]

idegen, távoli föld; vadon, erdő [araṇa, √ṛ]

ízetlen, megízlelhetetlen [rasa]

elégedetlenség, kedvetlenség, örömtelenség; nyugalmatlanság, aggódás [√ram]

(1P) dicsőít, énekel; imád, tisztel; ragyog; caus: ragyogtat; tisztel, imád

fénysugár, láng [√arc]

ragyogó, fénylő [arci, √arc]

fénysugár, láng, fény, ragyogás [√arc]

oldal; régió, ország, hely; mfn – fél, másik rész, másik fél; mn – vm fele; n – vmi kettő egyik fele; -e – középen

(1U) megérdemel, jogot formál vmre (Acc), szabad vm (inf) számára; képes vmre

érdemes, méltó, megérdemlő, jogosult; megkívánt, elkötelezett, engedélyezett; alkalmas, megfelelő; vmlyen értékű, vmbe kerülő [√arh]

ellenség; mfn – ellenséges [~√ri]; mfn – mozgó, haladó, elérő, hittel bíró, lelkes, imádó; m – hittel bíró ember [√ṛ]

ép keréktalpú; m – Ariṣṭanemi [ariṣṭa-nemi]

ellenségek elpusztítója [ari-sūdana, √sūd]

egyenes, őszinte, becsületes; n – egyenesség, őszinteség, becsületesség [ṛju, √arj]

fehér, világos; m – Arjuna

fénysugár, Nap

betegségtől való mentesség, egészség [a-roga, √ruj]

elhelyezés, ráhelyezés, belehelyezés; adás, adományozás, felajánlás [√ṛ]

rögzített; felajánlott, átadott, rábízott [√ṛ]

balszerencséssé vált, csapás sújtotta, szenvedő, beteg, boldogtalan, csüggedt [ā-√ṛ]

cél; motiváció; tárgy, érzéktárgy; vagyon, anyagi javak; lényeg, tartalom; ügy, ügylet; haszon, felhasználhatóság; -am, -e – vm (össz, Gen) kedvéért, céljából, miatt, érdekében; -āt – vm állapota szerint, jelentés szerint, körülmények szerint, tények szerint, tényként [√arth]

gazdag; jelentéssel bíró, jelentős; tárgyhoz illő, alkalmas; valósággal bíró, valós; – cél szerint [artha; √arth]

vágyó, törekvő, kérő [artha, √arth]

vmre (össz) szánt; vmvel kapcsolatos, vmhez tartozó [artha, √arth]

felemelkedett, megnőtt; megtörtént, elért, létrehozott [ā-√ruh]

Uddālaka (Aruṇa Aupaveśi fia, Śvetaketu apja), [aruṇa]

formátlan, alaktalan [rūpa]

felemelkedni, fejlődni vágyó [ā-√ruh]

barát, társ; Aryamā, az āditya, a holtak vezetője, aki a Tejúton jár [arya, √ṛ]

hangutánzó szó, amely kifejezhet visszaemlékezést, dühöt, bánatot, örömöt

(5Ā) elér, megvalósít, vmben jártassá válik, megszerez; elérkezik vhová (Acc), meglátogat vmt; (aśnāti) – (9U) eszik, (el)fogyaszt; élvez

(2Ā) ül; pihen, nyugszik vmn; jelen van, létezik, folyamatosan vmlyen állapotban van, vmt (cselekvést) folytat

(2U) van (klasszikus létige); (asyati) – (4P) dob, eldob, kilő

remény, elvárás, vágy, kívánság, kilátás [ā-√śaṁs]

dobó, lövő személy; íj [√as]

hangtalan [śabda]

nem képes, képtelen [√śak]

szenvedélymentesség, ragaszkodás-mentesség [√sañj]

nyugtalanság, békétlenség [√śam]

nem képes, alkalmatlan vmre (inf, össz, Dat, Loc), nem szándékozik megtenni vmt [sam-artha; √arth]

nyugodtság, összeszedettség, szándékosság [sam-√muh]

össze nem zavarodott, eltökélt, tudatilag összeszedett [sam-√muh]

bizonytalanság/döntésképtelenség/kétség hiánya; -am – kétségtelenül [sam-√śī]

elérő; n – evés; étel [√aś]

ülés, ülőalkalmatosság, vhol tartózkodás [√ās]

éhség, evési vágy [√aś]

kapaszkodás, belekarolás; összekapcsolódás, kapcsolat, társaság; ragaszkodás, kötődés, elköteleződés, odaadás [ā-√sañj]

kötöttségtől, ragaszkodástól mentes, össze nem kapcsolódó, független [saṅga; sam-√gam]

nem nyugodott, nem békés, vad; nyughatatlan; szentség nélküli, nem szent [śānti, √śam]

nem vetélytárs; mfn – vetélytárs, ellenség nélküli; n – zavartalan állapot, béke [sa-patna, patnī]

testetlen, nem látható testből jövő (hang) [śarīra, √śri, √śṝ]

fegyvertelen [√śas]

nem örök, nem állandó, múlandó, átmeneti [śaśvat]

nem létező, nem valós, nem igaz; n – nemlét [√as]

hamis, hazug, valótlan; n – hamisság, valótlanság, hazugság [sat, √as]

nyughely, ágy, székhely, elvonulási hely, (vér)ér, szív (érzelmek székhelye), elme (gondolatok székhelye), karmikus raktár (az elme azon része, ahol a korábbi tettek gyümölcsei raktározódnak) [ā-√śī]

ritka, különleges, csodálatos, rendkívüli, bámulatba ejtő; n – különös megjelenés; csoda; meglepődés; -am – ritkán; csodálatosan [ā-√car]

csodálatosan, rendkívüli módon, bámulatba ejtően [ā-√car]

maradék nélküli, teljes, tökéletes, mindent magába foglaló; -eṇa – teljesen, maradéktalanul, tökéletesen [√śiṣ]

teljesen, maradéktalanul, tökéletesen [aśeṣa, √śiṣ]

kard, tőr [√as]

tökéletlenség, tökéletlen végrehajtás, meg nem valósítás, hiba, a végkövetkeztetés el nem érése [√sidh]

össz: evő [√aś]

leült, elhelyezkedett, jelen lévő [√ās]

Asita bölcs

miénk, mieink [asmad]

kő, szikla

(= asnāvaka) ín nélküli

nem siratandó, búsulandó, szomorkodandó [√śuc]

kiszáríthatatlan [√śuṣ]

megfoghatatlan, megtapinthatatlan [sparśa]

vmben (Gen) hitetlen, nem bízó [śrad-√dhā]

hitetlenség; hitre való vágy [śrad-√dhā]

tartózkodási hely, menedék, oltalom, nyughely [ā-√śri]

egyesült, összekötött; vmhez folyamodott, vmt használó, igénybevevő, vmvel elfoglalt; vmnél oltalmat keresett, menedéket vett; tartózkodó, lakó [ā-√śri]

nem teremtett; szét nem osztott [sṛṣṭa, √sṛj]

könny(csepp)

nem hallott; Vedával ellentétes; nem tanult [√śru]

dobott, hajított; m – lenyugvás (Napé), vég; n – otthon, örök otthon [√as]

tizennyolc

nyolcféle, nyolcrétű, nyolc részből álló [aṣṭa]

nem szilárd, megingó, megremegő; nem állandó, időleges; bizonytalan, kétséges [√sthā]

vmn/vmnél megállapodott, tartózkodó; megtörtént, végrehajtott, gyakorolt [ā-√sthā]

istenhit, hit a magasabb rendűben, hittel teliség, vallásosság [āstika; √as]

levegő, élet, életlevegő, testetlen lények (istenek, szellemek) életereje [√as]

gyors, sebes; – gyorsan, azonnal, közvetlenül [√aś]

ronda, nem szép, nem elfogadható, nem áldásos, helytelen, bűnös [√śubh]

tisztátalan [śuci, √śuc]

boldogtalan, fájdalmas, nem könnyű; n – bánat, szomorúság, fájdalom [su-kha]

(jó)szellem, Varuṇa; gonosz szellem, démon [asu, √as]

démoni; mf(ī) – démon, gonosz szellem [asura]

testetlen, isteni, mennyei; démoni, asurákhoz köthető; m – Abszolút; n – isteni természet, az isteni lények összessége [asura, √as]

hallani nem vágyó, tanulni nem vágyó; engedetlen [√śru]

ló [√aś]

bölcs, Śaunaka tanítványa, a Ṛg-véda egyik śrauta-sūtrájának szerzője [aśvala]

nem mennybe vezető [svarga]

szent fügefa [aśva+√sthā]

Aśvatthāman, Droṇa fia [aśva, √sthā]

lovas, lóval bíró; m – du: két égi lovas, az Aśvin-ok [aśva]

kimerültségtől, lustaságtól mentes; lankadatlan, fáradhatatlan [√tand(r)]

önmegtartóztatást elhanyagoló [tapas, √tap]

felfoghatatlan, érvelést, gondolatot meghaladó [tarka, √tark]

innen, ennél, innentől, emiatt (=asmāt)

kiterjedt, szétáradt, kihúzott (íj), hosszú; vm rögzült, nyugvó [ā-√tan]

megfeszített (íjú); m – gyilkos, ellenség, támadó, gonosztevő [ā-tata, √tan]

az igazság természetével nem összhangban lévő [tattva-artha]

most, ünnepélyes, áldáshozó sor- vagy mű-kezdő szó, „most pedig következzék” értelemben

Brahmā legidősebb fia (akinek elmondta az Abszolútról szóló tanítást) [atharvan]

tűzzel és somával foglalkozó pap; a soma-felajánáls bevezetője, Brahmā legidősebb fia, Aṅgiras, az Atharva-veda szerzője; m pl – Atharvan leszármazottai [athar]

most (= atha; = atha + u)

igekötő: túl, fölötte, meghaladó, túlzott, rendkívüli

(9U) túl sokat eszik

(2P) elmúlik, túlhalad, tovább halad; legyőz, túljut, felülmúl; átlép, figyelmen kívül hagy

(6U) túllép, felülkerekedik vmin; elenged, megszabadul vmtől (Abl); elhagy, felad vmt; elenged, eldob

(4Ā) felülmúl, felette áll, ural; ráhagy (felesleget)

(6U) átsiklik; elküld, elhagy; meghagy (maradékot), elhalaszt; megbocsát; túlad, elajándékoz, odaad

(1U) keresztülmegy, túljut, legyőz (éhséget, halált)

(1U) túllép, meghalad, túljut, felülmúl, legyőz; áthág, megsért; elmúlik

nagyon hosszú, túl hosszú [ati-dīrgha]

össz: meghaladó, legyőző, felülmúló [ati-√gam]

hamis (ön)tisztelet, túlzó önhittség, önimádat [ati-māna, √man]

nagymértékű önhittség, önimádat, fennhéjázó [mānin, √man]

érzékeken túli; m – önvaló; n – pradhāna, elme [ati-indriya]

túl alacsony; túlzottan alázatos [ati-nīca, √añj]

különleges kérdés, transzcendens témájú kérdés [ati-√prach]

túljutott, elmúlt, meghaladott, maga mögött hagyott, elhagyott [ati-√i]

meghaladón, rangkban felette állón; jobban, följebb; nagyon [ati-tara]

vendég [~√at]

nagyon, szerfelett, rendkívülien [ati]

beszédes [ati-vādin]

önvalót/Abszolútat ismerő [ātman-√jñā]

vmlyen természetű, vmből álló, vmlyen lényegű [ātman]

önvalóval/Abszolúttal játszó [ātman-krīḍa]

önmaga, saját maga, személy; lélek, önvaló; össz: vmi lényege [~√an, ~√at]

önvalóban/Abszolúban örvendező, abból örömet merítő [ātman-rati]

lélekkel bíró, önvalót megvalósított; nyugodt, higgadt; – önmagaként [ātman]

össz: vmlyen természetű [ātman]

személyes; össz: állapotú, természetű [ātman]

ilyen tekintetben, ebből a szempontból, itt, most, ekkor

evő [√ad]

szenvedő, beteg; vmben elhúnyt, beteg [√tur]

nagyon csodálatos, természetfeletti; n – nagy csoda [ati-adbhuta]

határon túli; hatalmas, végtelenül erős; határtalan, végig tartó, szakadatlan, folyamatos; tökéletes; -am – határtalanul, örökké, állandóan, teljesen, végleg [ati-anta]

folyamatos, szakadatlan, végtelen; egyetemes, általános érvényű [ati-anta]

átlagos gazdagságon túli; túlzó, szertelen, mértéktelen; -am – mérhetetlenül, rendkívül, nagyon, szerfelett, kiválóan [ati-artha, √arth]

túl magasra emelt, túl magas [ati-ud-śrita, √śri]

Uddālaka leszármazottja

egyenlőség/hasonlóság állapota, hasonlóság, összehasonlítás, analógia [upamā, upa-√mā]

gyógynövényből álló; n – gyógynövény, gyógyszer, „fénytározó” [oṣadhi, √uṣ, √dhā]

(1P) hajt, sarkall; támogat, kedvel; elégedetté tesz, felajánl

(5P) elér, célba ér, megszerez, megvalósít

(1P) alászáll, lemegy; megközelít, meglátogat; elér; megért, felfog, felismer

(1Ā) felé néz, ránéz, szemlél, érzékel, megfigyel, megtapasztal, figyelembe vesz

(9P) nem tisztel, értéktelennek, alantasnak tart, megvet, lekicsinel, semmibe vesz, figyelmen kívül hagy

(1Ā) néz, lát, rápillant, megvizsgál

(P) lesüllyed; kimerül, elájul, elcsügged, véget ér, eltűnik

csak passz: meg van hagyva, megmarad

(5P) támaszkodik, nyugszik vmn; elzár, eltorlaszol, gátol; megragad, rögzít

(1P) megmarad, megállapodik, megáll, él vhol (Loc), vmlyen állapotban marad (Inst), megszilárdul vmben, elhelyezkedik vhol

felébredés, ébrenlét, éberség, ráébredés, felismerés [ava-√budh]

nem mondandó, beszélendő, megnevezendő, megszólítandó, méltatlan [√vac]

nem megölhető, sérthetetlen [√vadh]

megértés, felfogás [ava-√gam]

hozó, szállító, cipelő; elhozó, előidéző, létrehozó [ā-√vah]

tréfa, vicc [ava-√has]

lenézett, megvetett, lebecsült, semmibe vett; megvetéssel adott (adomány) [ava-√jñā]

nem hajlott, nem görbe, egyenes; öszinte, tisztességes [√vak, √vaṅk, √vañc]

tiszteletlenség, meg nem becsülés, lekezelés, megvetés [ava-√man]

lefelé fordult, görnyedt, alsó, lenti, déli; f – Dél [ava-√añc]

folyás, meder, folyó iránya; folyó; föld, talaj (ahol a folyó lefolyik) [ava-√nī]

föld védelmezője, király [avani-pāla]

elért, megszerzett; ember, aki elért, megszerzett [ava-√āp]

elérendő [ava-√āp]

alacsonyabb, alantasabb, közhelyes, kevesebb; későbbi, késleltetett, fiatalabb [vara, ava-√vṛ]

színtelen, külső, megjelenés nélküli [varṇa, √vṛ]

örvénylő, kavargó; visszatérő, visszaforduló [ā-√vṛt]

más akaratának, tekintélyének, vágyának meg nem hódoló, független, szabad; szabad akarattal nem rendelkező, akarata ellenére cselekvő [√vaś]

közel álló, lehelyezett, elrendezett, tartózkodó; vmt (Loc) gyakorló, követő; vmben szilárd, elkötelezett, megállapodott, elhelyezkedett [ava-√sthā]

lakott, vmvel teli [ā-√vas]

beléptetett, megközelíttetett, elérttetett; felajánlott, ajándékozott [ā-√viś]

elmúlt [ava-√i]

fel nem osztott, közös, egyesített [vi-√bhaj]

szabályok hiánya, nem előírt, szabályozott valami

szabálytalanul, nem szabály szerint, szokatlanul [vidhi]

nem tudott, ismeretelen; -e – ismeretlenül [√vid]

aki még nem ismert meg, aki még nem tud, tudatlan, ostoba [√vid]

tudatlanság, illúzió [√vid]

tudatlan, nem bölcs; -ā f – (szellemi) tudatlanság [√vid]

megkülönböztető képesség nélküli [vi-√jñā]

ismeretlen, nem tapasztalat, meg nem értett; távoli, kétséges; észrevétlen [vi-√jñā]

megkülönböztethetetlen

rendíthetetlen, nem remegő, szilárd [vi-√kamp]

soha nem változó, át nem alakuló [vi-√kṛ]

elpusztíthatatlan, elmúlhatatlan, romolhatatlan [vi-√naś]

tanulatlan, nem inspirált tudatú [vipas-cit, √vip, √cit]

vmtől (Abl) el nem álló, vmt abba nem hagyó, zavartalan, szakadatlan [vi-rata; vi-√ram]

akadálytalan, ellenállás nélküli; nem összeférhetetlen [vi-√rudh]

szeme láttára, nyíltan, megnyilvánultan, magától érthetően

áthatott, megtöltött, vm által uralt [ā-√viś]

sebesítetlen, seb nélküli, ép, sértetlen; hibátlan

beburkolt, elrejtett; bezárt, körbezárt; vmvel teljes, teli [ā-√vṛt]

körbefordult, megfordult, visszafordult, elfordult, befelé fordult; n – istennek való ima ajánlása [ā-√vṛt]

befordulás, visszafordulás, hátrálás, menekülés; ismétlés; anyagi létezés, születések körforgása, újraszületés [ā-√vṛt]

nem tévedés, kudarcmentesség, szükségszerűség; át nem hágás, meg nem szegés, el nem térés, tántoríthatatlanság [vi-abhi-√car]

nem tévedő, csalhatatlan; szilárd, állandó; hűséges [vi-abhi-√car]

megnyilvánulatlan, nem látható, érzékelhetetlen, meghatározhatatlan [vi-√añj]

tétlen, renyhe, tunya; hanyag, nemtörődöm [vi-ava-√so]

nem változó, múlhatatlan, maradandó [vi-√i]

megközelítés, megérkezés; bevétel, nyereség [ā-√i]

nem valódi áldozat, végre nem hajtott áldozat; mfn – felajánlást nem végző [√yaj]

menő, haladó; n – ösvény, út, haladás(i irány), a Nap látszólagos haladási iránya Észak és Dél felé, ennek fél éve [√i]

erőfeszítés, erőkifejtés, munka; vesződség, kifáradás [ā-√yas]

becstelenség, szégyen(bélyeg); mfn – rossz hírű, szégyenteljes

nyughely, alátámasztás, alap, otthon, háttér, lakhely, oltár, áldozóhely [ā-√yam]

helytelenül, tévesen, hibásan [yathā]

nem törekvő, nem lemondott [√yat]

össze nem kapcsolódva, nem egyesülve; nem megfelelően, nem összhangban [yoga, √yuj]

fegyver [ā-√yudh]

nem zabolázott, igába nem fogott; nem egyesült [√yuj]

élet, életerő, vitalitás, egészség, élethossz, élettartam [√i]